2019. augusztus 21., szerda

Oliver Bowden – Assassin's Creed

Az Assassin’s Creed egy végtelenül sikeres franchise, ami gyakorlatilag évente termeli ki az univerzum újabb és újabb darabjait, legyen szó akár a játékról, akár a játék alapján megírt könyvekről. A koncepcióban van kreativitás és potenciál, a könyvek pedig hasznos kiegészítők lehetnének, már ha nem csak a rajongók elfogult szeretetére építenének.

Ezio Auditore da Firezne eposzi méretű küldetésre indul, miután Itália uralkodó dinasztiái elárulták őt. Ám ahhoz, hogy visszaállítsa családja becsületét, és véget vessen hazája romlásának, ki kell tanulnia az orgyilkosok mesterségét. Útját olyan kiváló elmék segítik, mint Leonardo da Vinci és Niccolò Machiavelli, akik beavatják a túlélés fortélyaiba. Ellenségei, a Templomosok szemében fenyegető jelképpé válik, kinek rendeltetése, hogy eltiporja a zsarnokságot, mely Itália népét (és később az Oszmán Birodalmat) sanyargatja.

Röviden összefoglalva erről szól a fent említett három kötet. Első olvasatra rengeteg a potenciál a sorozatban, hisz mégis orgyilkosokról, templomosokról, világméretű összeesküvésekről szól, miközben bejárhatjuk Rómát, Firenzét vagy Konstantinápolyt, és olyan izgalmas karaktereket ismerhetünk meg, mint Leonardo da Vinci. Ezek miatt lett a videójáték sikeres és ebből nem tudott semmit visszaadni a könyv.
Oliver Bowden (eredeti nevén Anton Gill), egy olyan sorozatot hozott létre, ami a rajongókon kívül senkit nem akar elérni, de még őket is csak minimalista módon. Tulajdonképpen nem csinált mást – legalábbis a végeredmény alapján –, csak fogott egy konzolt, végigtolta az adott játékot, majd a nettó játékmenetet papírra vetette. Ennek pedig ez lett az eredménye:

...Ezio követte Juszuf példáját, átszaltózás közben sikerült a nyakánál fogva megragadni és lebirkózni az ellenfelét, majd pár lépéssel mögötte ért földet és már rohant is a társa után.
...
- Ezt úgy hívjuk, hogy horogvetés és futás.
- Majdnem megbotlottam, még gyakorolnom kell."

"Ezt úgy hívjuk, hogy horogvetés és futás" – ez a mondat rendben van egy videójáték tutorialjában, de egy könyvben semmi keresnivalója. Illúzióromboló, megtöri az amúgy sem túl erős cselekmény folyását, és mivel ilyenekkel van tele az egész, szinte olvashatatlanná válik.

Egy megfelelő fantáziával és írói vénával megáldott személy egy előre adott koncepcióból is kitud valami csodálatosat hozni (erre jó példa Alan Dean Foster Alien-sorozata), de az, hogy az Oliver Bowden által megírt könyvek cselekményileg elmaradnak az alapul szolgáló számítógépes játéktól, az hihetetlen.

Sajnos a könyvsorozat említett három része nem több, mint egy játékhoz írt útmutató, és még annak is gyenge. Bowden egy interjújában azt nyilatkozta, hogy nagyon szeret játszani és ez ihlette meg a könyv megírásához. Nagy kár, hogy a játék közben, ahol lehetett, ott átugorta a gyilkosságok közötti, a cselekményt, a karakterek motivációt és érzelmeit elmagyarázó videókat.

Semmit nem add hozzá, nem tölti ki az hézagokat, a réseket, sőt, még látványosabbá teszi azokat: a párbeszédek esetlenek, a karakterek nem fejlődnek, az akciójelenetek sablonosak, a történetvezetés annyira szájbarágós, mint a játék kezdő-módban. Egyedül a környezet leírása az, ami pozitívnak tekinthető, de egy akció/kaland/fantasy regénytől ennél többet vár az ember.

Ez a három könyv az elvakult rajongóknak szól. Egyszer el lehet olvasni, de csakis a játék fanatikusainak, vagy olyanoknak, akik valami nagyon igénytelen regényre vágynak.


Könyv: Assassin's Creed: Reneszánsz.
Megjelent: 2009.
Oldalszám: 476.
Kiadó: FUMAX
ISBN: 9789639861343.

Könyv: Assassin's Creed: Testvériség.
Megjelent: 2010.
Oldalszám: 470.
Kiadó: FUMAX.
ISBN: 9789639861350.

Könyv: Assassin's Creed: Jelenések.
Megjelent: 2011.
Oldalszám: 460.
Kiadó: FUMAX.
ISBN: 9789639861428.

Értékelés: 6/10.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése