Szergényi István: Energia, civilizáció, szintézisigény

Eredetileg csak felületesen terveztem végiglapozni Szergényi István, az energetika közelmúltban elhunyt, kiváló szakértője utolsó munkáját, de sokkal jobban lekötött, mint vártam, illetve így lehetőség nyílt egy rendhagyó, a könyvet két, eltérő nézőpontból bemutató bejegyzés megírására is (a cikk eredetileg a Szubjektív Kultnaplón jelent meg).

Az Energia, civilizáció, szintézisigény ránézésre nem különösebben vonzó, külsőre átlagos, költséghatékony tankönyvre vagy más egyetemi kiadványra emlékeztet, ám ez csak részben utal a tartalomra. Persze használható tankönyvként - gyakorlatilag minden olyan kurzuson, ahol az energetika kérdése előkerülhet és számít a közgazdasági, illetve kulturális/civilizációs nézőpont -, ahogy a felépítése, szerkesztése, az egészen triviális kifejezéseket és fogalmakat magyarázó lábjegyzetek is ezt a vonalat erősítik, ám a kötet ötven-hatvan százaléka simán elmegy népszerű ismeretterjesztésnek is.

Érdekes, hogy milyen vékony a határ szakkönyv és ismeretterjesztő irodalom között. A tankönyves stílusjegyeket elhagyva, izgalmasabb dizájnnal és a jelenleginél is olvasmányosabb szöveggel, egy kicsit kevesebb adattal, több illusztrációval és egy kis humorral jóval szélesebb kört is meg lehetne szólítani.

Már rég nem a korlátlan (vagy legalábbis annak tűnő) energia korában élünk, az erőforrások érezhetően csökkennek és az energiaigény növekedésének hatásait is nap mint nap tapasztaljuk. Ha másért nem, legalább az alacsonyabb számlaösszeg miatt figyelünk az eszközeink energiafogyasztására, de komolyabban aligha merülünk el a részletekben, pedig érdemes lenne. Szergényi ebben nyújt segítséget, rengeteg érdekes és fontos összefüggésre mutat rá, és ez az, amitől univerzálisan ajánlható lesz a könyv.

[Pomsár Péter]

Eddig a pro, kontra a hajtás után.

Szczepan Twardoch: Morfium

Szczepan Twardoch Morfium című regénye meglehetősen sikeres: elnyerte a Polityka 2012-es Passzport díját, valamint a legrangosabb lengyel irodalmi elismerést, a Nike közönségdíjat is. Ez persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy tényleg jó regényről van szó, hisz rengeteg könyvnek ítélnek oda különböző díjakat, gyakran különösebb ok nélkül. Szerencsére most nem ez történt.

A Morfium – vérbeli szláv regényhez illően – meglehetősen nyomasztó hangulattal indít, sőt, jó három-négyszáz oldalon keresztül edzi az olvasót. De a vége olyan erősre sikerült, hogy megérte átrágni a több száz oldalnyi, szóba öntött mocskon – összességében egy piszok jó könyvről van szó.

1939-ben járunk, érik a második világháború. Konstanty Willemann, egy német származású varsói polgár, egy cinikus gazember és kurvázó morfinista, kénytelen részt venni a nácik elleni rövid háborúban, majd beszervezik az ellenállók közé és nagyjából ennyi a történet.

Nem túl izgalmas vagy összetett, arra viszont ideális, hogy a főhős belső vívódását keretezze:  Konstanty Willemannak ugyanis enyhe tudathasadása van, amit fekete istennek nevez.

Oliver Bowden – Assassin's Creed

Az Assassin’s Creed egy végtelenül sikeres franchise, ami gyakorlatilag évente termeli ki az univerzum újabb és újabb darabjait, legyen szó akár a játékról, akár a játék alapján megírt könyvekről. A koncepcióban van kreativitás és potenciál, a könyvek pedig hasznos kiegészítők lehetnének, már ha nem csak a rajongók elfogult szeretetére építenének.

Ezio Auditore da Firezne eposzi méretű küldetésre indul, miután Itália uralkodó dinasztiái elárulták őt. Ám ahhoz, hogy visszaállítsa családja becsületét, és véget vessen hazája romlásának, ki kell tanulnia az orgyilkosok mesterségét. Útját olyan kiváló elmék segítik, mint Leonardo da Vinci és Niccolò Machiavelli, akik beavatják a túlélés fortélyaiba. Ellenségei, a Templomosok szemében fenyegető jelképpé válik, kinek rendeltetése, hogy eltiporja a zsarnokságot, mely Itália népét (és később az Oszmán Birodalmat) sanyargatja.

Röviden összefoglalva erről szól a fent említett három kötet. Első olvasatra rengeteg a potenciál a sorozatban, hisz mégis orgyilkosokról, templomosokról, világméretű összeesküvésekről szól, miközben bejárhatjuk Rómát, Firenzét vagy Konstantinápolyt, és olyan izgalmas karaktereket ismerhetünk meg, mint Leonardo da Vinci. Ezek miatt lett a videójáték sikeres és ebből nem tudott semmit visszaadni a könyv.

Kezdet

Mindig is szerettem olvasni, az utóbbi 4-5 évben pedig rengeteget írtam hobbiból és profi újságíróként is. Ez a blog azért jött létre, mert rájöttem: kell a lezárás, nem érhet véget úgy egy könyv (vagy akár film), hogy nem adom ki magamból a felgyülemlett érzelmeket. 

A továbbiakban elsősorban fantasy és sci-fi könyvekről fogok véleményeket, ajánlókat, kritikákat írni. Ez így tűnik helyesnek, vagy mondjuk inkább úgy, egészségesnek – még ha nem is feltétlenül van igazam. Ha így érzed, add ki magadból te is, mindig nyitott vagyok a kulturált vitára.

Kezdetnek annyi elég is. Üdv a blogomon.

Ráti József (Renningan)